|
Az adakozásról
Azt szokták
mondani, hogy a hívő embernek a „zsebe” tér meg utoljára.
Ez alighanem igaz, mert ismerek sok olyan templomos,
bibliás szentéletű atyafit, akinek nincs fogalma arról,
hogy mi is a tized – ismeri el a szentéletű és tudós Zs.
Tüdős Klára, akinek volt bátorsága, mert akart, Isten
markában élni!
Bár a „tized“
fogalma erősen a középkor egyházképéhez kötődik, mégis a
forrása és gyökere máshol keresendő. Gondolkodjunk
együtt, és megértjük a „Tedd ezt, és élni fogsz! “
misztériumát. Maga Jézus, nem győz bennünket
figyelmeztetni: „Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit
esztek, vagy mit isztok“ (Mt.6,25). Máshol: „Adjatok, és
akkor
ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló
mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti
mértek, olyannal mérnek majd néktek is.“ (Lk.6,38) De
valljuk meg őszintén, mi, akik a TV előtt szerezzük be
napi információinkat, és rádiót hallgatva, újságot
olvasva rendezzük be életünket és megélhetésünket,
félünk bízni e jézusi
igékben! Bár azt is tanította: „Ahol a kincsed, ott a
szíved is.” – mégis miért adnánk fel összeokoskodott
megélhetésünk egy részét, (tizedét), amikor minden
pillanatban elveszíthetjük mindenünket. Igaz,
hitvallásunkban így mondjuk: „feltámadt a halálból”,
hogy most is él, szeret, és gondoskodik rólunk, de
melyikünk veszi ezt komolyan?
Milyen nehéz
is elhinnünk, hogy nem pusztán Jóbnak, de nekünk is szól
az ígéret: „A pusztulást és a drágaságot neveted, és a
fenevadaktól se félsz.(…)Majd megtudod, hogy békességben
lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat,
nem találsz benne hiányt.” (Jób 5,18–27.) Igen, erre
lenne a legnagyobb szükségünk az evilági
bizonytalanságok közepette! De mintha elhagyott volna
bennünket az Isten. (Nagyobb istentelenség szakadt ránk,
mint eleinkre a pogány Rómában. Esetleg tévednék?)
Mit mond Ő? „Térjetek vissza hozzám, és én is
visszatérek hozzátok – mondja a Seregek Ura. Azt
kérdezitek: Hogyan térjünk vissza? Márpedig ti
megcsaltok engem! Azt kérdezitek: Mivel csaltunk meg? A
tizeddel és a felajánlásokkal. Szolgáltassátok be hiány
nélkül a tizedet. Akkor aztán próbára tehettek engem –
mondja a Seregek Ura. Meglátjátok, hogy megnyitom az ég
csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok. Boldognak
mond majd benneteket minden nép, mert a boldogság
országa lesztek – mondja a Seregek Ura.” (Mal 3,6–12.) A
fentiekben már valló jézusi tanítvány is belátja: „Mert
hát nem akarjuk megtanulni, hogy az enyémnek a tizede az
mindig a másé, mert Isten így rendelkezett. Én, amikor
semmink se volt, évekig éltem hívő
testvérek tizedéből” (Zs. Tüdős Klára: Isten markában
élni).
Jómagam, aki
a kisváros és a falu tapasztalatait szemlélem, megértem
sokak aggodalmát. Sokszor tettét fel titkon és hangosan
a kérdést: „Nem lopja-e meg pénzünket a pap?” Igaz,
addig még nem jutottunk el, hogy nem a papnak, nem is a
templomnak, hanem az Istennek adjuk, (legtöbbször nem
adjuk) a tizedet! A pap, Jézus nyájának pásztora, csak
gazdálkodik jól-rosszul Isten javaival, melyről az Úr
fogja elszámoltatni (az egyházi illetékesekkel együtt).
Tudom,
sokakat megtéveszt az Egyház engedménye az egyházi
hozzájárulásokról (helytelenül: egyházi adóról), de ez
inkább arra vonatkozik, hogy bevezessen az adakozás
örömeibe! Épeszű ember bizonyára nem gondolja, hogy évi
1-2 ezer forinttal intézi el alkotójának rendelkezéseit!
(E sorok írója is igyekszik családja minden jövedelmének
tizedét az Úrnak visszajuttatni, mégis hiány nélkül
élünk, ha tetszik: „mannából”!) „Azt mondom ugyanis: Aki
szűken vet, szűken is arat, s aki bőven vet, bőven arat.
Mindenki elhatározásának megfelelően adjon, ne
kelletlenül vagy kényszerűségből, mert Isten a vidám
adakozót szereti. Isten elég hatalmas ahhoz, hogy bőven
megadjon nektek minden adományt, hogy mindig és minden
tekintetben bőven ellátva készen legyetek minden
jótettre.” (2Kor 9,6–9.)
A katolikus
egyre-másra azt hallani, hogy hívők, akik becsületesen
megadják Istenüknek a tizedet, a romló életkörülmények
ellenére, hiány nélkül élnek! Protestáns barátaim azt
mondják, hogy ez természetes, mert Isten szereti az
engedelmességet. Bennem csak az
kelt megütközést, hogy a még oly „zajos” Hit
Gyülekezetben is képesek megadni minden jövedelmük
tizedét a csoportosulásuk szolgálatára, de egy-két
katolikus hittestvérem jobban bízik anyagi
ügyeskedésében, mint az isteni áldásban. Két úrnak
szolgálni pedig nem lehet! Mégis azt kiáltom: vigyázat!
Nehogy úgy járjunk, mint Ananiás és Szafira!
(ApCsel 5,1–6)
„Ha a
hívő nép komolyan venné és becsületesen megadná minden
kapott javából a tizedet, nem volna senkinek anyagi
gondja köztünk, s a világ megértené a szeretetről szóló
bizonyságtételünket.”(Zs. Tüdős Klára)
–
továbbiak:
www.karizmatikus.hu
FŐOLDAL
|
