A Katolikus Karizmatikus Megújulás természete: Miért vagyunk itt?

A legtöbb dolog, amit ma mondani fogok, nem lesz új, talán nem értetek egyet mindennel, amit mondani fogok. És talán sok kérdés, amit érintek, nem lesz olyan fontos a ti helyzetetekben, vagy lehet, hogy sok mindenről nem fogok beszélni, ami a ti országotokat érinti. Az igazság az, hogy mivel mi az egy Katolikus egyház tagjai vagyunk, a mi kulturális különbözőségeink miatt, sokszor ugyanazokat a dolgokat mondjuk vagy tesszük, de különbözőképpen. Amit az egyik országban tesznek, azt lehet, hogy nem fogadják el egy másikban és amint tapasztalhatjuk, az egyház nagyon különböző lehet. A karizmatikus vezetési struktúrák, típusok különböznek egyik másik országban és kapcsolataink egymással, valamint az egyházi hierarchiával, talán nagyon formálisak és rendezettek, vagy lehetnek nagyon nyitottak és informálisak. És most nem arról van szó, hogy az egyik jó, a másik kevésbé, hanem egyszerűen arról van szó, hogy az útjaink, módjaink különböznek, mert mi magunk különbözőek vagyunk és az országaink helyzetei is különböznek. Ezért szeretnék előre bocsánatot kérni tőletek minden nézeteltérésért, ami tanításomban ma felmerülhet. Mindaz, amit mondani fogok, az én személyes tapasztalatomból, megéléseimből és megfigyeléseimből származik, amit majdnem 30 év alatt gyűjtöttem össze Istennek ebben a csodálatos ajándékában, amit Katolikus Karizmatikus Megújulásnak hívnak. Amint itt állok most és rátok nézek, tudatában vagyok annak, hogy valami nagyon értékes dologról beszélek. Valamiről, ami nagyon közel áll Isten szívéhez, egy Szent dologról és tudatában vagyok annak, hogy Szent földön állok. Néha „Katolikus Karizmatikus Megújulás”-ról fogok beszélni, aztán talán „Karizmatikus Megújulás”-ról és idővel még jobban le fogom rövidíteni, csak úgy fogom mondani, hogy „megújulás”. Hadd mondjam el már az elején, hogy mindhárom kifejezés alatt ugyanazt értem. Nem különböző dolgokról beszélek, ha azt mondom, KKM vagy egyszerűen csak Megújulás– ugyan arról a dologról beszélek. Kérdéseket fogok feltenni és néhány nagyon alapvető kérdéssel fogom kezdeni:

Mit értünk az alatt, hogy megújulás?

Iz. 43-ban az Úr azt mondja: „Íme, én újat cselekszem, hát nem látjátok?” A saját személyes életetekben gondoljátok végig mit jelent ez a megújulás. Mi történt veled? Mi voltál mielőtt betöltött volna a Szentlélek és mi vagy most? És mi a különbség az azelőtt és az azután között? Hogyan történt mindez? Hogyan kaptad meg ezt a megújulás kegyelmét? Mi az az új dolog, ami megtörtént veled? Talán azért volt, mert részt vettél egy konferencián, kurzuson? Programon? Tanításon? Természetesen Isten felhasználja a konferenciákat, kurzusokat, programokat, tanításokat de önmagukban ezek nem újítanak meg téged vagy engem. Abban az értelemben, amelyben ma beszélünk a megújulásról, senki sem újul meg, csakis Isten cselekedete által, aki egyenként, személyesen érint meg az Ő Szentlelkének erejével, és egyenként újít meg minket. A megújulás egy cselekedet. Isten Szentlelkének cselekedete benned és bennem. Tehát egy olyan dologról beszélünk, ami nagyon személyes módon kezdődik közted vagy köztem és Isten között

Második kérdésem: Mi a Katolikus Karizmatikus Megújulás (KKM)? Mi ennek a természete?

Isten szuverén munkája! Nem olyan valami, amit megálmodtunk, amit birtoklunk, vagy amit mi irányítunk. A KKM Isten tette. Nem férfiak és nők cselekedete. Benne arra hivattunk, hogy ezt az erőt visszaadjuk Istennek. Kicsit korábban énekeltük: „Urunk vedd át az uralmat, irányítást”. Mielőtt betöltekeztünk volna a Szentlélek teljességével biztos vagyok benne, hogy mindannyian úgy gondoltuk, hogy mi uralkodunk az életünk fölött. A KKM meghív arra, hogy ezt az uralmat, erőt átadjuk Istennek. Meg akarjuk engedni Istennek, hogy Ő legyen az Isten a mi életünkben és az egyház életében, és hogy bennünk és általunk az ő Szentlelkének ereje által működjön. Ha hisszük, hogy mi vagyunk az urai a KKM-nak akkor ugyanabba a bűnbe esünk, mint Ádám és Éva a paradicsomban, mert azt mondjuk, hogy mi akarunk Isten lenni.

Nézzük meg közelebbről ezt a kérdést. Amíg az ICCRS statútumán dolgoztunk a ’90-es évek elején, megpróbáltuk megmagyarázni a KKM-t, és a következő leírásokat használtuk erre: pl. a KKM NEM egy egységes világmozgalom, mint más mozgalmak, nincs alapítója vagy alapító csoportja, mint más mozgalmaknak, nincsenek tagsági listáink, nincsenek formális programjaink a beavatásra, amelyeket mindenkinek követnie kell. De amink van az egyének, csoportok, szolgálatok, programok, tevékenységek nagyrétű sokasága, amelyek gyakran teljesen függetlenek egymástól, sokszor különböző fejlődési fázisokban vannak, és más-más dolgokat hangsúlyoznak, emelnek ki. De ebben a sokaságban, változatosságban mind ugyanazt a fundamentális tapasztalatot osztjuk meg, amellyel a Szentlélek megváltoztatta az életünket, és ugyanazokat a célokat követjük. A célokra később fogunk kitérni. Ez a leírás egyaránt érvényes a helyi, plébániai, egyházmegyei, országos és nemzetközi szinteken meglévő különböző és informális kapcsolatokra. És amikor a statútumot megírtuk láttuk, hogy ezeket a kapcsolatokat, csoportokat az jellemzi leginkább, hogy szabadon gyűlünk össze, imádkozunk, osztjuk meg egymással életünket. A KKM olyan, mint egy család, és ha egy családot megfigyelünk láthatjuk, hogy nagyon sokféle emberből áll. Az egyház egy család. De gyakran nem így tapasztaljuk meg az egyházat, viszont nagyon sokszor úgy tapasztaltuk meg ezt a megújulást, mint egy nagy család, és ennek tulajdonsága ez az óriási sokféleség az emberek, csoportok, szolgálatok sokaságában. Megkérlek nézzetek körül... Sokfélék vagyunk itt most együtt. Minden egyes személynek egyedi története és egyedi adományai vannak. Tehát egy nagy sokféleség vagyunk és nem mindig arra van szükségünk, hogy jól megszervezett struktúrákba tömörüljünk, viszont, nagyon fontos az, aminek lennünk kell: nagyon fontos, hogy jó kapcsolatban legyünk egymással. A megújulás célja nem az, hogy egyre több és nagyobb csoportjaink legyenek, hogy egy nagy és jól megszervezett csoportosulást hozzunk létre, hanem az, hogy más embereknek segítsünk megtapasztalni a Szentlélek megújító megváltoztató erejét. És ezt nagyon egyszerűen lehet megtenni, ehhez nincs szükség nagy szervezetre. A vezető természete a megújulásban az, hogy szolgáljon. A vezetőket arról ismerjük meg, hogy Isten felkente őket és ezt mások is látják, valamint meghívottak arra, hogy különböző szolgálatokat betöltsenek. Tehát nincs hierarchiánk, nincsenek különleges jellemzők, amiket papíron megfogalmazhatunk, hogy milyennek kell lennie egy vezetőnek, hanem sokkal inkább Isten cselekedetére figyelünk, arra, amit Isten tesz az emberek életében és azokra az adományokra, amelyeket Isten az embereknek adott. Ezért nagyon sokszor más egyházi szervezetnek nehéz kapcsolatba lépni velünk, mert nincsen megfelelő struktúránk erre. Ez lehet gyengeség, de lehet erősség is. Egy dolog viszont nagyon világossá válik ebből: a figyelmet arra összpontosítja, hogy a megújulás nem egy ember alkotta szervezett, hanem Isten tevékenysége. Semmilyen mozgalom az egyházban nem fejlődött ilyen erőteljesen és ilyen gyorsan, mint a KKM és ez azért van, mert a Szentlélek munkája, aki megszámlálhatatlan sokaság életét megérintette, új hitet, új látást, új tüzet és új lelkesedést hozott az embereknek, hogy Isten és az emberek szolgálatára legyenek. A legutóbbi számítások szerint 120 millió katolikus karizmatikus van. Ez jól hangzik, de ezt úgy kell érteni, hogy 120 millió egyén, akinek Isten kegyelme és a Szentlélek ereje megváltoztatta az életét. Tehát ez nem olyan dolog, amit mi tettünk, hanem olyan dolog, amit Isten tett. VI. Pál pápa azt mondta a megújulásról, hogy az Egyház és az egész világ esélye. Igen, arról van szó, hogy ez egy óriási lehetőség, viszont ezt a lehetőséget még nem használta ki elég ember! 120 millió nagyon sok, de még messze nem elég! Isten azt akarja, hogy minden egyes keresztény férfi és nő elteljen az Ő Szentlelkének erejével, szeretetével és örömével, és még nagyon sok munka van hátra. A Szentlélek meg fogja tenni és csodálatos módon, talán meglepően lehet, hogy téged és engem fog felhasználni erre. Hadd kérdezzek valamit: Hogyan írnád te le a megújulást?

Lássuk, mi NEM a Megújulás!

Tehát azt mondtuk, hogy nem egy mozgalom abban az értelemben, hogy rendezett struktúra, nincs konstitúciója vagy szabályzata. Nem egy lelkiség, nem egy elköteleződés a Szentlélek felé és nem a közösségek hálózata, nem háló. Nem egy érdekes lelkiség, ami csak egyes embereknek fekszik, sőt, amit legtöbbször mondanak, hogy „furcsa”, „érdekes” embereknek való. Nem is erről van szó. Nem egy klub vagy szervezet, amihez csatlakoztunk. Nem úgy ébredtél egy hétfő reggel, hogy azt mondtad magadban: „OK, kimegyek és csatlakozom a KKM-hoz”.

Akkor mi a Megújulás?

Hát ugyanazt mondom nagyon sokféleképpen. A Szentlélek személyének a megtapasztalása, amely új életet ad azoknak a kegyelmeknek, amelyeket már megkaptunk a keresztségben és a Szentlélek az, aki jön és új ajándékokat hoz az életünkben. Tehát nincsenek „felsőbbrendű” emberek az egyházban, akiket karizmatikusoknak hívnak, hanem vannak közönséges emberek, akiknek karizmatikus módon megújult az életük a Szentlélek ereje által. A karizmatikus kereszténység nem más, mint természetes, normális kereszténység! Karizmatikus keresztény közönséges keresztényt jelent!!! Természete szerint az egész egyház karizmatikus. Te és én ennek az egyháznak vagyunk tagjai. És egy sajátos kegyelmet hozunk az egyházba, amit az Úr nekünk adott. Nem élhetünk keresztény életet a Szentlélek teljessége nélkül, ezért egy teljes keresztény élethez ez elengedhetetlen. Nagyon sok keresztény ember próbál keresztény életet élni a Szentlélek ereje nélkül, de ez nem természetes, nem normális keresztény élet! Tehát a megújulás célja, hogy a Szentlélek életét, erejét az egyház minden területére elvigye, és ez úgy történik, hogy minden egyes keresztény férfihez és nőhöz hozzuk a Szentlelket. Az egyház akkor újul meg, ha az egyének megújulnak. Amikor te és én megváltozunk, akkor elkezdjük megváltoztatni azt, ami körülöttünk van azért, mert a szeretetet, az erőt valamint Krisztus erejét és üzenetét hozzuk a mi hétköznapi életünkben. Ez a megújulás azért van, hogy segítse az embereket egy új életet élni a Szentlélekkel. Nem csak behozzuk őket valamibe, amit KKM-nak hívnak, hanem azt akarjuk, hogy minden egyes személy a Szentlélekben éljen, bárhol van, bármit csinál. A megújulás kegyelme nem a mi mozgalmunk, hanem Isten kezdeményezése és mi akkor újulunk meg, amikor megnyílunk feléje és elfogadjuk azt, amit Ő kínál nekünk: az Ő Szentlelkének teljességét. Suenens bíboros a 90-es években azt írta, hogy úgy értelmezi a megújulást, mint egy mozgás a mozgalmak között. Azért, hogy ne értsük félre természetét, úgy kell értelmeznünk, hogy az egész egyházra vonatkoztatjuk, az egyház életének minden területére. A megújulás az egyháznak szól, az egyház életének minden területére vonatkozik. Természetesen a KM különböző módon felveszi egy mozgalom formáit, például vannak szolgáló bizottságok, koordinációs tanácsok regionális vagy országos szinten, vannak szolgálatok a Megújuláson belül és ezeknek mozgalom formája van, mert ezek meg vannak szervezve. Ezek részei a Megújulásnak, de csak azért vannak, hogy még jobban elősegítsék a Szentlélek működését és nem azért, hogy az ő gondolataikat, önmagukat hirdessék. Csupán azért vannak, hogy segítsék a kegyelmet, hogy még szabadabban áramoljon az egyházban, azért, hogy megújítsák a kapcsolatokat Istennel. Ennek eredményeként a hit életre kel. Életre kelt-e a te hited a Szentlélek ereje munkája által? Hadd mondjam el, hogy ennek semmi köze hozzád! Nem azért történt, mert neked jó ötleteid voltak vagy, mert megérdemelted, tervezted. Viszont amihez nagyon is sok köze van, az Isten szeretete, irgalma és kegyelme, amely beáramlik, belép a te életedbe. Az ajándék, amit kapunk maga Isten, aki egy teljesebb és csodálatosabb módon adja önmagát. Te és én templomok vagyunk a Szentlélek templomai. Ha a melletted ülőre nézel, akkor talán arra gondolsz, hogy érdekes, furcsa templomok vannak. Talán azt mondod, hogy „hát én őt nem választottam volna”, viszont egyértelművé válik, hogy Isten a saját elképzelései, akarata szerint dolgozik és nem úgy, ahogy mi elképzeljük. És titeket, akik most csodálatos módon megtöltitek ezt a termet, arra választott ki, hogy az Ő Szentlelkének templomai legyetek és hogy felszabadítsa bennünk az Ő jelenlétének teljességét, az ő erejének, a Szentlélek erejének a teljességét. Amikor holnap reggel felébredsz, mondd magadnak: „Bennem van Isten szeretetének, jelenlétének, erejének a teljessége!” Ne kérdezd meg, hogy miért választott ki téged! Sose fogod tudni ezt megválaszolni, hanem csak legyél hálás azért, hogy megtette. A megújulás kegyelme által az öröklött keresztény hit átváltozik egy aktív és teljes keresztény életté, mivel élő kapcsolatba lépünk Jézus Krisztussal. Ennek a kapcsolatnak az alapja egy személyes döntés, elköteleződés és ezt a kapcsolatot ezután a Szentlélek erejében éljük meg. Ezt a kegyelmet nagyon sok féle képen nevezték: nagyon sokan úgy beszélnek róla, mint Szentlélek-keresztségről, mások a Szentlélek felszabadulásáról, kiáradásáról beszélnek vagy betöltekezésről. Nem érdekel, hogyan nevezitek, viszont az nagyon fontos, hogy megkapjátok. Ne foglalkozzatok azzal, hogyan nevezzük, hogyan írjuk le, csak mondjatok rá igent! Fogadjátok be! A Hiszekegyben a szentmisén azt mondjuk, hogy hiszünk a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben. A Szentlélek kiáradása, -keresztség egy kanális, egy mód arra, hogy megkapjuk, befogadjuk a Szentlélek életét. Viszont nagyon fontos tudnunk azt is, hogy nem birtokoljuk ezt a kegyelmet. Ez nem tartozik kizárólag a Katolikus Karizmatikus Megújuláshoz, hanem Isten kegyelme, amelyet úgy ad, ahogy Ő akarja. Adhatja a Katolikus Karizmatikus Megújuláson kívül is. Talán ez meglep minket, de remélem mindnyájan nagyon örülünk. Mindannyiunknak szükségünk van arra, hogy újra és újra megteljünk a Szentlélek erejével, amint Pál írja az Efezusiakhoz írt levelében: „Teljetek el Isten egész teljességével.” Ez azt jelenti, hogy újra és újra be kell töltekeznünk. Azt hiszem, Billy Graham evangelizátor, amikor megkérdezte tőle valaki, miért imádkozik állandóan, újra és újra azért, hogy beteljen a Szentlélekkel, a válasza nagyon egyszerű volt: Azért, mert lyukas vagyok, folyik ki belőlem a Szentlélek ereje az én bűneimben, és szükségem van arra, hogy újra és újra elteljek. Sokszor úgy gondoljuk, hogy mi felsőbbrendűek vagyunk azért, mert minket a Szentlélek betöltött. Ilyenkor nem értjük ennek a csodálatos adománynak a lényegét. Ez nem azért van, mert mi felsőbbrendűek vagy jobbak vagyunk más keresztényeknél, hanem csupán azért, mert Isten kegyelmes. Ez elvezet a 4. kérdéshez.

Mit értünk az alatt, hogy a Megújulás kegyelem az egész egyház számára?

Azt jelenti, hogy kegyelem, amely teljesen szabadon áll mindenki rendelkezésére. Ha te és én úgy élnénk, ahogy Krisztus szeretné, hogy éljünk, akkor ez a terem nem lenne elég nagy. Nem férnének be azok, akik itt szeretnének lenni. Mi tanúk vagyunk, és mindig lehetünk jobbak, viszont nem vagyunk felsőbbrendűek! Nem az van, hogy mi magasról lenyúlunk és a többi embernek megadjuk azt, ami belőlük hiányzik, hanem Isten az, aki meg fogja őket érinteni. Mi pusztán segíthetünk nekik, hogy megnyíljanak és befogadják Isten kegyelmeit. Ez annyit jelent, hogy a Megújulás az egész egyház számára van, és nagyon kell vigyáznunk arra, hogy ne azonosítsanak minket, valamely mozgalommal, lelkiséggel, mint konzervatív vagy liberális irányzathoz tartózókat, vagy mint akik az egyház valamely részéhez tartoznak, mert az egész egyházhoz tartozunk. Ha ez a kegyelem általunk kell áramoljon az egyházba, akkor nem az a dolgunk, hogy megmondjuk az egyháznak vagy az embereknek, hogyan kell éljenek. Nem az a dolgunk, hogy a kegyelmet irányítsuk, amerre úgy gondoljuk, hogy szükség van rá, hanem arra kell gondoljunk és tisztába kell legyünk azzal, hogy az Úr kegyelme az egyház minden részére nagyon sokféleképpen áramlik. Meg kell mondjam, hogy nagyon sokszor csodálkozom azon, ahol és ahogyan az Úr kiárasztja a Szentlelket. Tudjátok, sokszor úgy gondolom, hogy vannak emberek, akik nem érdemlik meg. Amikor erre gondolok, rádöbbenek, milyen rosszul gondolkodom, mert én sem érdemlem meg, de az Úr mégis megadta. Ti, barátaim, nagyon aranyosak vagytok ma reggel, néhányan nagyon szentnek néztek ki, de meg kell mondanom, hogy ti sem érdemlitek meg, viszont ez kegyelem és semmi köze nincs az érdemekhez. Csakis Isten szeretetéhez van köze. Ezért hálaadással fogadjátok, mint egy pohár vizet a sivatagban és engedjétek, hogy megváltoztasson titeket. Nem azzal akarunk foglalkozni, hogy mi növekedjünk a megújulásban, hanem azzal, hogy a megújulás áramoljon rajtunk keresztül másokhoz. Nagyon fontos, hogy Isten nekünk és másoknak ad mindent. Nem kell megértsünk mindent, amit Isten tesz, nem kell aggodalmaskodnunk azon, hogy a megújulás jól halad vagy nem, hanem egyedül az a fontos, hogy hűségesek legyünk ahhoz, amit Isten tesz. Nem azzal kell foglalkoznunk, hogy sikeresek leszünk, vagy kudarcot vallunk, hanem csak meg kell tennünk, amit Ő kér. És segítenünk kell másoknak is, hogy teljes keresztény életet éljenek és ehhez megkapják az erőt. Meg kell mutassuk mindenkinek, hogy ez lehetséges! Mindenkinek szüksége van a Szentlélek erejére. Van-e itt valaki, akinek nincs szüksége Isten jelenlétére, szeretetére, a Szentlélek erejére az ő életében. Mert ha nincs erre szüksége, akkor azt ajánlom, hogy sétáljon és nézzen körül Rómában, mert nincs szüksége arra, hogy itt legyen. Egyedül azért vagyunk itt, mert még többre van szükségünk Isten Szentlelkéből.

Mik a KM céljai?

Mosolyogjatok, én is mosolygok, mert nehéz vizeken evezek ezzel a témával.

A KM célja, ugyanaz, mint az egyház célja. A megújulás célja, hogy minden ember megismerje a megváltást, és szentté váljon, hogy mint Isten népe, egységben éljünk együtt. Ugyanúgy, ahogy a Szentlélek a megújulás központjában van, ott van a központban a teremtő Atya és a Megváltó Fiú. Szentháromságos megújulás vagyunk. A megújulás lényeges a keresztény élethez. Mi az, ami nagyon fontos? A szerető és megbocsátó Atya, Jézus személye és uralma, a Szentlélek és az ő jelenléte mindannyiunkban, a szentírás, a szentségek, növekedésünk a lelkiéletben. A megújulás ugyanakkor szól imádságról, dicsőítésről, imádásról. Eszközeink vannak arra, hogy dicsőítsük és imádjuk Istent, ami nem jellemző az egyház más területeire. Amikor összegyűlünk, akkor imádkozunk, dicsőítünk, magasztalunk. Sokszor elmegyek olyan helyekre, ahol az első gondolat az, hogy mi a program. Nálunk az első és legfontosabb az, hogy Istent dicsőítsük és imádjuk. És mi azt akarjuk, hogy az egyház közösség legyen. A megújulás ugyanakkor a karizmákról is szól, a kinyilatkoztatás és az erő adományairól, evangelizációról és tanúskodásról szól, és ezt meg akarjuk osztani másokkal. Meg akarjuk vallani Jézust másoknak. Jó tanúk akarunk lenni. Boldogok vagyunk, amikor megkérdi valaki, miért mosolygunk, és elmondhatjuk neki. Nagyon oda kell figyelnünk azokra a nagyon lényeges és fontos dolgokra, amelyek hitünk alapjai. Nem kell a nagyon új és különleges dolgokra összpontosítanunk. Mi a karizmatikus megújulásban nem irányzatot és nem ájtatosságokat hirdetünk. Nem akarom ezeket támadni, ezek nagyon sokszor segítenek minket, de nem akarunk semmilyen irányzatot, ájtatosságot hirdetni a KM zászlaja alatt, mert ezzel kizárunk másokat, és akkor fennáll a veszély, hogy elfordítjuk a figyelmet az elsődleges céltól, a Szentlélek erejének kiáradásáról. Ezt az egyet ne veszítsük szem elől!

Mi különbözteti meg a megújulást más egyházi csoportoktól? Miben vagyunk mások?

Pl. ha a plébániádon Mária légió csoportot akarsz elindítani, akkor nincs ezzel semmi gond, de ha karizmatikus csoportot akarsz elindítani, akkor nagyon sok kérdésre kell választ adnod. Mi ennek az oka? Mitől vagyunk mi mások? A KKM-t az teszi különössé, hogy mi úgy gondoljuk, hogy a Szentlélek ereje és kiáradása nem változott az első kiáradás óta. A Szentlélek erejét, szeretetét, jelenlétét most is ugyanúgy lehet megtapasztalni, mint Pünkösdkor. És mi azt mondjuk, hogy ez természetes. Mások viszont azt mondják, hogy nem. Ez közönséges, normális kereszténységet jelent, mert így született a kereszténység, ez a természetes és ennek a bizonyítéka nem abban áll, hogy a tapasztalást elemezzük, hanem abban, hogy a Szentlélek ereje megvalósul az ember személyes életében. Ha megvizsgáljuk az egyház kijelentéseit a megújulásról, különösen is II János Pál pápáét, akkor ezek a megújulás gyümölcseiről szólnak. A gyümölcs hangosan beszél. Nagyon okos gondolatok, megvilágosult elmék nem beszélnek hangosan, viszont a megújult, megváltozott élet nagyon hangosan kiált.

     Emlékszem, hogy egyszer egy plébánossal beszéltem és azt mondta: „Charles, én nem szeretem a megújulást.” Elmondta, hogy különbözőségeket okozott és szakadást a plébánián. „Nem értem, hogy miért kell felemelni a karokat, miért kell nyelveken imádkozzanak, de nagyon tetszik nekem a gyümölcse. A megújulás gyümölcse. Mert az emberek a plébániámon imádkoznak és rendszeresen járulnak a szentségekhez, kitakarítják a templomot és tízszer többet adnak az egyháznak, mint az szokásos”. Amikor valamit teszünk, mindig kérdezzük meg Istent, hogy mit tegyünk. Ne mi gondoljuk ki, hogy mit kéne tenni. Ő megadja mindazt, amire szükségünk van ahhoz, hogy meg tegyük az Ő akaratát. Ő megváltoztatja a plébániákat. Ha azzal kezded, hogy Őt kérdezed meg, mit akar, akkor megígérhetem neked, hogy a második lépésed az lesz, hogy széttéped, amit eddig terveztél. Mert Isten nem azt nézi, amit mi. Most egy kicsit túlzok, mert ki akarom emelni a lényeget.

Mi a mi legfontosabb ajándékunk az egyház számára?

Nem kell elmondanom, hogy az első és legfontosabb a Szentlélekben való keresztség, a Szentlélek kiáradása. Suenens bíboros azt mondta, hogy a KKM sója az a pünkösdi megújulás, ami minden keresztény számára elérhető. Ez a legfontosabb. Ezzel együtt jönnek a karizmák, amelyekre szükségünk van és az erő és természetesen a személyes kapcsolat a Szentháromságos Istennel, az elköteleződés a szentségek felé.

Azért vagyok itt ma reggel, mert hiszem azt, hogy Isten cselekszik és hiszem, hogy ezekben a napokban cselekedni fog. Emlékszem, egyszer egy pap lelkigyakorlatot tartott a plébániáján, és az elején imádkozott a Szentlélekhez: „Jöjj, Szentlélek töltsd be a te híveid szívét, add nekünk a Te szereteted, adj nekünk küldetést.” Ezután megkérdezte a résztvevőket, hogy szerintük mi fog történni. Az egyik férfi azt válaszolta: „Semmi. Az atya tanítást fog tartani, ami vagy érdekes lesz vagy unalmas lesz ” Az atya megkérdezte: „És mégis mit imádkoztál az imént?” „Hát azt, hogy Jöjj Szentlélek.” „És mit gondolsz fog jönni?” „Remélem, nem.”–volt a válasz. „Miért reméled, hogy nem?” „Mert nem tudjuk, hogy mit fog csinálni.” Na ez a gond. Nem tudjuk, hogy a Szentlélek mit fog tenni, viszont tudjuk azt, hogy bízhatunk benne. Tudjuk, hogy erős hittel bízhatunk benne, várakozó hittel fordulhatunk felé. Öröm és ujjongás van bennünk, mert öröm ma kereszténynek lenni. Ha az emberekre nézel, nem mindig látod, hogy tényleg hiszik ezt, viszont tudom, hogy ti hiszitek. Vágyakoznunk kell arra, hogy tanúk legyünk, erőt kaptunk az evangelizációra, és reményt kaptunk a mai világban, mert mi bízunk az Ö igéiben. Mi tudjuk, hogy Ő hűséges, és a mi ajándékunk az, hogy prófétai hang vagyunk az egyházban és a világban. A prófétai szolgálat nem mindig áldott, viszont ez is benne van a csomagban. Nekünk el kell kezdenünk közbenjárni és szellemi harcot vívni, mert mi a Lélekben élünk, ami azzal jár, hogy megértjük a negatív, démoni lelkeket ugyanúgy, mint a Szentlelket. Ezért a mi feladatunk megvédeni az egyházat a Szentlélek ereje által a gonosz támadásai ellen, és ez is része a mi hivatásuknak Azok, akik nincsenek tudatában a szellemi harcnak, nem tudják ezt megtenni, viszont mi tudjuk, és az egyház felé való szolgálatunk része, mint az egyház tagjai --ez hivatásunk.(Közeledünk a végéhez. Van egy történet egy emberről, aki elaludt egy tanítás alatt az első sorba. Az én tanításom alatt még nem aludtatok el. Az előadó észrevette és szólt a mellette ülőnek, hogy ébressze fel, mire az megkérdezte tőle: minek? Ön altatta el, Ön is ébressze fel.)

Mik azok a kihívások, amelyek előttünk állnak? Miért vagyunk itt?

Elsősorban azért, hogy együtt hallgassuk Istent, hogy együtt meghalljuk az Úr hangját, hogy figyeljünk egymásra, hogy előre tekintsünk arra, amit a jövő tartogat, hogy megértsük, merre vezet a Szentlélek és azt is, honnan jöttünk, mert mindenki úton van. Gyakran veszélyek fenyegetik a megújulást, és talán az egyik legnagyobb veszély az, hogy elfogadhatóvá akarjuk tenni a megújulást az emberek számára azáltal, hogy kevesebbet beszélünk azokról a dolgokról, amelyek zavarhatnak másokat. Arra gondolok, ami a megújulás szívében, központjában áll – a Szentlélek kiáradása, nyelveken szólás, gyógyítás, csodák, evangelizáció. Mivel az egyházban sokak számára ezek problémás témák, gyakran annak érdekében, hogy elfogadjanak minket, úgy gondoljuk, hogy jobb lenne kompromisszumot kötni, és nem használni ezeket, mert ezek zavarják az embereket. Ne engedjetek ennek a kísértésnek! Mi arra vagyunk hivatva, hogy prófétikusak legyünk és a próféta élete soha nem könnyű! Jézusnak sem volt könnyű élete amint neked sem, nekem sem lesz könnyű életünk. Viszont Ő azt ígérte, hogy velünk van, és amikor Ő velünk van, a mi terheink könnyűek. Azt azonban sosem ígérte, hogy az utazás könnyű lesz. Ugyanakkor biztosak lehetünk abban, hogy harmónia van a szervezett és a karizmatikus egyház között, mert a struktúra a karizma nélkül meghalt, viszont a karizma struktúra nélkül kaotikus. Ezért szükség van mindkettőre egy nagyon egészséges összhangban. Biztosak lehetünk abban, hogy ezekben a dolgokban hűségesek vagyunk az egyházhoz, mert elsősorban katolikusak vagyunk és csak azután katolikus karizmatikusok. Ez nagy kihívás! Nagyon sokszor inkább lennék karizmatikus és csak azután katolikus, de ez nem helyes. Tudjuk, pl., hogy az egyház elköteleződött az ökumenikus utazásra, ezért mi katolikusok vagyunk az egyházban és nyitottak az ökümenizmusra, de a katolikus hit értelmében. Nem kell zártnak lennünk, hanem ki kell nyitnunk a szemünket és meg kell látnunk az egyházban és a világban a nagyobb képet. Tágabb látásunk kell, hogy legyen. Nem szabad versengés legyen köztünk és az egyházban való más csoportok között. Nagyon veszélyes összehasonlítanunk magunkat másokkal. Nagyon sokszor nem büszkélkedhetünk történelmünkkel, hanem sokkal inkább bűnbánatot kell tartanunk, mert még mindig nagyon sok a szakadás az egyházban és a megújulásban. Meg kell gyógyulnunk ezekből és nem szabad visszatérnünk a régi biztonságos utakhoz, mert ha visszatérünk, akkor nem fogjuk meghallani Isten szavát, nem fogjuk hallani, amit Szt. Pál a Galatáknak írt: „Ennyire oktalanok vagytok? Amit a Lélekkel kezdtetek, most a testtel fejezitek be?” Elég bolondok vagytok-e ti, karizmatikusok, hogy azt amit a Szentlélekben elkezdtetek, azt mások szavára hallgatva abbahagyjátok. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a Szentlélek-keresztség azt jelenti: tudatában vagyunk annak, hogy mindenben nem önmagunkra, a mi erőnkre és a mi gondolatainkra kell hagyatkoznunk, hanem Isten erejére és arra, amit Ő adott nekünk a Szentlélek által.

Hol áll a KKM most, 36 év után?

Ma, testvéreim, alázatosan az egyház szívében vagyunk. A mi jelenlétünk itt bizonyítéka annak, hogy valóban az egyház családjához tartozunk, nem vagyunk idegenek, nem vagyunk egy külön szervezet, egyház, hanem egy egyház szívéhez tartozunk, itt van a helyünk és ide érkeztünk. 36 évvel ezelőtt nem itt voltunk, csupán egy furcsa gondolat voltunk és együtt tettük meg ezt az utat. Elolvashatjuk sok dokumentumban, hogyan nyilatkozik rólunk az Egyház. Az ICCRS összegyűjtötte egy könyvben mindazt, amit az Egyház ez idő alatt nyilatkozott a KKM-ról a „Then Peter Stood up” című könyvben. Az ICCRS ma a Szentszék által elfogadott szervezet. Sok országos vagy regionális tanács, közösség statútumát elfogadták és jóváhagyták helyi egyházi vezetők. Tehát már túlléptünk a kisgyermekkoron és a viharos fiatalkoron, amikor nagyon sokszor engedetlenek voltunk és elértünk a felnőtt korra. Remélem, hogy még nem vesztettük el a fiatalságunk tüzét és az elköteleződésünket és remélem, hogy még kevésbé vagyunk felszínesek, mint 36 évvel ezelőtt. Biztosan nem vagyunk annyira naivak. Nagyon sok mindent kell még tanulnunk. Most már tudjuk azt, hogy nagyon sok ember nincs felkészülve arra, hogy befogadja a Szentlélekben való életet, vagy hogy vállalja ezt a kihívást, ennek felelősségét. Bármit mondanánk, nincsenek még felkészülve, nem tartanak ott. Viszont imádkozhatunk és remélhetünk abban, hogy Isten meghozza bennük ezt a növekedést. Megéltünk sok változást és nagyon sok tanúságot tettünk. Csodákat láttunk, betegek meggyógyultak, lelki halottak életre keltek és láttunk nagyon nehéz embereket csodálatos testvérekké válni Isten erejében. Amikor engem megkereszteltek a Szentlélekben, másnap találkoztam egy csomó emberrel és elcsodálkoztam azon, hogy Isten minden egyes embert megváltoztatott, sokkal aranyosabbak voltak, mint azelőtt való nap voltak. Mindez csak azért, mert én megkeresztelkedtem a Szentlélekben. Követtünk el hibákat is. Azt hiszem, most már értjük a jó tanítás és jó nevelés fontosságát. Tudjuk mi az elhívásunk. Tudjuk azt, hogy II János Pál pápa irányítását követve az első vonalban állunk és hirdetjük az örömhírt együtt más felekezetű testvérekkel. Feladatot állított elénk: azt mondta, „Ma itt a Szt. Péter téren Jézus mindannyiatok számára megismétli: Menjetek el az egész világra és hirdessétek az örömhírt minden teremtménynek!” Ő számon tart és számít mindegyikünkre és biztosít minket: „Veletek vagyok minden nap a világ végéig”. Ez az a feladat, amit a szentatya adott nekünk és minden új megújulási mozgalomnak, lelkiségnek. Öleljük át ezt a missziót!

Mit ér a KM karizmák nélkül?

Értelmetlen. Semmit nem ér, olyan, mint az ízét vesztett só. Nem szabad kompromittáljuk a kegyelmet! Karizmatikusok kell, hogy maradjunk.

Végül. (Hallottátok-e az optimista ember meghatározását? Az optimista ember az, aki felveszi a cipőjét, amikor az előadó azt mondja „és végül”) Tehát végül elértünk az utolsó kérdéshez, amely vezetőknek szól. Nagyon sokszor felteszem magamnak ezt a kérdést.

     Az én vezetői helyem a megújuláson belül olyan valami-e, amit letehetek, amikor fáradt vagyok, és elegem van? Isten elhívása nem olyan dolog, amit csakúgy felveszünk és leteszünk, amikor kedvünk tartja. Nem adhatjuk csak úgy vissza Istennek a kegyelmet, az adományt. Ő eldöntheti, hogy visszaveszi-e, de te és én megbízatást kaptunk. Ez Isten ajándéka, nem a mienk, nem uralkodunk fölötte, nem birtokoljuk, és nem úgy csináljuk, ahogy mi akarjuk. Nem adhatjuk vissza neki, mert nem a mienk. Ő elveheti, de mi nem tehetjük le. Hadd olvassam fel Iz 40, 28-31:”Vajon nem tudod? Vagy nem hallottad? Örökkévaló Isten az Úr, aki a föld határait teremtette. Nem fárad el, és nem lankad el, bölcsessége kifürkészhetetlen. Erőt ad a fáradtnak, és az erőtlennek megsokasítja erejét. Elfáradhatnak a fiatalok, és ellankadhatnak, s az ifjak is megbotolva eleshetnek, de akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak el, járnak, és nem fáradnak el.” Ha bízunk Istenben és engedjük, hogy dolgozzon bennünk és általunk, akkor nem kell arra gondolnunk, hogy letegyük a feladatot, elhívást, amit nekünk adott, mert Ő a mi erőnk és arra hívattunk, hogy teljesen megéljük ezt a hívatást, hogy tökéletesen rábízzuk magunkat az Úrra, bízzunk az ő erejében, és megosszuk ezt a kegyelmet mindenkivel, akivel találkozunk.

     A tegnapi olvasmányban hallottunk Timóteusról: Pál a 2 Tim 1, 6-ban azt mondja: „figyelmeztetlek, szítsd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézrátételem által benned van”. Még mindig van mit felszítanunk magunkban. Jézus azért halt meg, hogy nekünk békét és szabadságot adjon. Ezt életünk minden napján el kell fogadnunk, együtt kell járnunk vele a Szentlélek erejében és szabadságában. Ez azt jelenti, hogy elfordulunk önmagunktól a hithez és elfordulunk a törvénytől a Lélek felé. Vagyis hallgatunk a Szentlélek vezetésére és mindent az Ő vezetésével, az Ő erejében teszünk Isten dicsőségére és nem a mi céljaink érdekében. Vagyis az erőt és az uralmat visszaadjuk Istennek. „Nem hatalommal, nem erővel, hanem a Lélek által.” mondja az Úr, hogy Lélekben járjunk, vagyis Isten szeretetében, szabadságában és erejében, nem az emberekében. Remélem, hogy Isten kegyelméből ezt fogom tenni életem hátralevő részében. Imádkozom és remélem, hogy mind így fogunk tenni és egy nap mindannyian meg fogjuk hallani azokat a csodálatos szavakat, amelyek Jézus szájából származnak: „Jól van igaz és hűséges szolga, menj be Urad örömébe”.