A pápai üzenet

Az idők  jele az evangélium fényében

Nem elég a lelkesedő  hit

II.János Pál Pápa      Vatikán, 1998. június 1

2. Bizonyos értelemben a Ti  találkozótok része az egyházi  mozgalmak és új közösségek nagy találkozójának, melyet május  30-án, Pünkösd vigíliáján tartottunk a Szent Péter téren.  Nagyon akartam, hogy létrejöjjön ez a találkozó,  és vártam a tanúságtételek  megosztását. S ma be kell vallanom,  hogy mélyen megérintett az  összeszedettségnek, imának a lelkülete,  az Úrban való öröm és ünnepelni tudás,  mely jellemezte  ezt az eseményt, s mely valóban a Szentlélek ajándéka. Az  egyházi  közösség intenzív pillanatai voltak ezek, és megmutatták az  egységet a  sokféle karizma között, mely jellemzi az egyházi  mozgalmakat és új közösségeket.  Láttam, hogy a világ minden  részéről sok képviselője érkezett a Megújulásnak, és  hálás  vagyok nektek ezért.

3. A Katolikus Karizmatikus Megújulás közösségeinek  sajátos, a  Szentszék által elismert küldetése van. Szabályzatotokban  benne van, hogy a  karizmatikus közösségek katolikus identitását  őrzitek, bátorítjátok őket, hogy  legyenek közvetlen kapcsolatban  a püspökökkel és a római pápával. A mi  korunkban, melyben  elterjedt a relativizmus és a zűrzavar, rendkívül fontos  segíteni  az embereket, átérezni, hogy az Egyház tagjai. Egy  egyházi mozgalomhoz tartoztok. S az "egyházi" kifejezés nem  díszítő  elem. Ez pontosan kifejezi a keresztény képzés fontosságát,  és hordozza  a hit és az élet összetartozását. A lelkesedő  hit, mely olyan élő a  közösségeitekben, nagy gazdagság,  de nem elegendő. Együtt kell járnia a  keresztény képzéssel,  mely biztos, készséges és hűséges az Egyház Tanítóhivatala  iránt. Ennek a képzésnek az imaéleten, az Isten Igéjére  való hallgatáson, a  szentségek méltó vételén - különösen  a kiengesztelődés és az Eukarisztia  szentségének vételén  - kell alapulnia. A hitben való érettséghez szükséges, hogy  a hitigazságok Ismeretében is növekedjünk. Ha ez nem történik  meg, akkor fellép  a felületesség, a szélsőséges szubjektivizmus  és illúzió veszélye. A Katolikus  Egyház Új Katekizmusa kell  hogy minden keresztény számára - s így a Megújulás  minden  közössége számára is - állandó vonatkoztatási pont legyen.  Ismételten meg  kell mérni magatokat az "egyházias jelleg" fényében,  melyet lefektettem a  Christifideles laici (nr. 30) exhortációmban.  Mint egyházi mozgalomnak  jellemeznie kell benneteket az egyházias  érzületnek - sentire cum Ecclesia- az  Egyházi Tanítóhivatal,  a lelkipásztorok és Péter utódja iránti gyermeki  engedelmességnek  (filial), hogy velük együtt építsétek az egész Testtel a  közösséget.

4. A Katolikus Karizmatikus Megújulás Közösségei  Nyolcadik  Találkozójának mottójául Krisztus szavait választottátok:  "Tüzet jöttem  bocsátani a földre, mennyire vágyom, hogy fellobbanjon!"  (Lk 12,49.) A mi Urunk,  Jézus Krisztus, a világ Üdvözítõjének  nagy jubileumára készülve ezek a szavak  erõtõl visszhangoznak.  Isten Fia emberré lett, elhozta nekünk a szeretet tüzét  és  a szabadító igazságot. Az új évezred küszöbén az Egyház  hallja Mesterének  sürgetését, hívását a misszió iránti  még nagyobb elkötelezõdésre: "megértek a  mezők az aratásra"  (vö. Mk 4,29}. Minden bizonnyal megfontoljátok ezt  találkozótokon.  Engedjétek át magatokat a Szentlélek vezetésének, aki az  evangelizáció  és a misszió legkiválóbb "ügynöke".

FŐOLDAL