Cigarettafüst az élet?

Történeti áttekintés

Kolumbusz Kristóf, Indiát keresve, 1492-ben felfedezte Amerikát. Amikor Kuba egyik öblében horgonyt vetettek, két matrózt megbízott, hogy kémleljék ki a vidéket. Azok nagy élményről számoltak be: vademberek laknak az erdőkben, akik valami növényi levelet csavarnak össze, a végét meggyújtják, és azután szívják a füstöt a szájukon be és az orrukon ki. A matrózok a dohányt fedezték fel. Az indiánok varázslója, aki az élők és holtak közötti médium volt, dohányfüst-kábulatba merülve különböző szellemekkel került kapcsolatba.

Amikor a matrózok visszatértek felfedező útjukról, nemcsak beszámoltak, hanem elő is adták új találmányukat. Voltak akik az exotikumokat mindennapi életük részévé akarták tenni, így hozzájárultak ahhoz, hogy az indiánok kultúráját meghonosítsák és átültessék Európába. A dohányt 1520-ban a spanyolok Tabago szigetén már elkezdték termelni. 1560-ban Nicot János hozta Franciaországba, s innen kapta a hivatalos nevét: Nicotiana Tabacum (nikociana tabakum).

Eleinte a dohányzás szokatlan volt, sőt tiltott, bűncselekménynek számított. Mindazokat, akik dohányoztak, törvény elé idézték és megbüntették. Mégis a dohányzás szokássá vált egyszerűen azért, mert aki többször használja, abban függőséget alakít ki. Ez a ragaszkodás szenvedéllyé vált, és arra vezette a cigarettázókat, hogy eltöröljék a tiltó intézkedéseket, törvényesítsék a dohányzást. Hamarosan iparággá fejlődött a dohány feldolgozása, megépültek az első dohánygyárak, egyre nagyobb területet foglaltak el a dohányültetvények., a dohány egyre jövedelmezőbb lett, és egyszeriben a világ minden táján megjelentek a cigaretták. Szórakozási cikké lett, és a cigaretta, ami ellen „primitív” volta miatt küzdöttek, a modern életstílus szimbólumává vált, és egyszeriben meghódította az egész világot.

Néhány adat, amiről tudnod kell

Kezdetben senki sem törődött azzal, hogy a dohány káros-e vagy sem, és senki sem beszélt az eredetéről. Sokáig azt hitték az emberek, hogy idegcsillapító, sőt orvosság. Néhol betegekkel dohánylevelet itattak, ami nagyobb fokú mérgezést idézett elő, és amibe akár bele is lehetett halni.

Napjainkban tudományos körökben egyre többször hangzanak el az elmarasztaló vélemények. A cigaretta akkor is értelmetlen volna, ha egészségileg semmiféle károsodás sem volna észlelhető a nyomában, mert egyáltalán semmi pozitív hatása nincs nyilvántartva. Ha közömbös dolognak vennénk bizonyos értelemben, akkor sem ártalmatlan.

Napjainkig egyre több tudományos kimutatás lát napvilágot a cigarettáról és a dohányzás következményeiről. Néhány tényszerű megállapítás a kutatások alapján: a cigaretta 306 féle különböző káros anyagot tartalmaz, és ezekből egyetlen egy sem kedvező az egészségre. A dohány levelében nikotin van, amit a vegyészek a legerősebb mérgek közé sorolnak. Ezt a hatást már az őserdei hottentották is ismerték, akik a mérges kígyót dohánnyal irtották. Egy csepp nikotin pár perc alatt megöl egy tengeri malacot vagy egy galambot, öt csepp egy kutyát. Ha az ember gyomrába kerül a cseppnek csak egy negyed része (4 milligramm), háromnapi kábultságot, szédülést okoz, hányást, görcsöket, reszketést és álmatlanságot idéz elő. Egy munkás 123 óra alatt elszívott 40 cigarettát és 14 szivart, közben gyengén táplálkozott, és ez elégséges volt ahhoz, hogy holtan terüljön el. Fél kilogramm dohányban 20 gramm nikotin van, ami elég 200 ember megöléséhez. Egyetlen egy cigaretta tartalma, ha az teljesen a szervezetbe kerülne, elégséges ahhoz, hogy két embert elpusztítson. Szerencsére a méreg jelentős része a levegőben elillan.

            A nikotin hatása hármas:

a)   Először izgatja a nyálkahártyát.

b)   Később a vérbe kerülve megtámadja az idegrendszert.

c)   Végül egyes szerveket külön is megtámad. Így például a szívet, szemet, agyvelőt...

            Legtöbbször a belélegzett szennyezőanyagok indítják el a tüdőben a rákos daganatképződést (a szennyezett levegőjű városnegyedekben nagy százalékban fordul elő). A legismertebb rákkeltő szennyezőanyag a cigarettafüst. A dohányfüst a szennyeződést egész napon át, sőt napokon keresztül fenntartja. A tüdőben képződött tumorból a rákos sejtek szétszóródhatnak a szervezet egyéb részeibe is.

A kezdők különösen ki vannak szolgáltatva a méreghatásnak. A későbbiekben, főleg túlzott fogyasztás esetén, a szervezet tiltakozik és felmondja a küzdelmet. Időseknél életveszélyes a dohányzás, főleg az érelmeszesedésben szenvedők, vagy szívbetegek számára. A megszokás, amikor a szervezet idővel bizonyos ellenállást tanúsít a méreggel szemben, függ az életkörülménytől: mennyit tartózkodik szabad levegőn, mennyire örökölt erős szervezetet, milyen megterhelés alatt dolgozik, milyen munkát végez, stb.

A nikotin görcsöket idéz elő a véredényekben és az egész vérkeringésben, azután magukban a szövetekben és az izmokban. Ilyen görcsök lehetségesek: a gyomorban, agyban, lábban, sőt magában a szívben is. A dohányzásnak köszönhető igencsak a magas vérnyomás vagy a vérkeringési zavar. Azon nők, akik szenvedélyesen dohányoznak, gyakran nem szülhetnek gyermeket, vagy a gyermek betegen, bizonyos károsodással születhet, ami miatt terheltséggel kezdi meg az életpályáját.

A nikotin általában véve az idegrendszert támadja meg a legkifejezettebben. Részleges vakulást, süketséget idézhet elő. Megtámadja az agysejteket. A gyermekeknél gyengíti a szellemi képességek kibontakozását, gátolja a tanulást és előrehaladást, fokozatos lustasághoz vezet. Egyébként feszültséget idéz elő az agyban, álmatlanságot, szédülést és félelmet kelt, gyengíti a munkakedvet, elhomályosítja az emlékező- képességet, bizonytalanná válik a járás, mindennel szemben közömbös a lelkierő. A dohányzás magát az emberi jellemet is érinti és átalakíthatja.

Én és a dohányzás

Amennyiben rendszeres, napi dohányzó vagy, szenvedély betegségben szenvedsz, felmerülhet benned a kérdés, miért kellene elhagynom a dohányzást, ha a szüleim, tanítóim, nevelőim, tanáraim, az egyházi személyek, az orvosok és az egészségügyi alkalmazottak olykor a legszenvedélyesebb dohányzók?

Talán a vágyakozás valamikor benned is megfogalmazódott: „Mikor növök már fel, hogy utánozhassam aput, anyut, a tanítómat vagy a tévé képernyőn felvonultatott színészeket, gazdagokat, fényűző, világhírű sztárokat?” Még egyetlen-egyszer sem gyújtottál rá a cigarettára, de már eldöntötted, amint lehetőséged nyílik, dohányozni fogsz.

Talán nem tudtad, hogy semmilyen pozitív hatása nincsen, sőt ilyen nagy mértékben rombolja a szervezetedet, lelkedet és értelmi képességeidet. Megtörténhet, hogy hagytad magad meggyőzni. Igaznak fogadtad el egyes nemlétező pozitív hatásait (megnyugtat, segít a gondolkodásban, ezáltal vagy valaki, rendben tartja a gyomorműködésedet...), és most nehéz beismerned, hogy mindez hazugság.

Valószínűleg tudtad, hol fedezték fel a dohányt, csak azt nem, honnan ered a dohányzás, és hogy ennek milyen szellemi háttere van. Lehet, hogy hallottál már a dohányzás egyes káros hatásairól, de amikor megtapasztaltad a következményeit, mire elismerted magad előtt, hogy igazak, már túl késő volt, mert a függőség szenvedély betegségbe sodort. Azt gondoltad, bármikor le tudsz szokni, csak nem akarsz. De rá kellett jönnöd, hogy le akarsz szokni, csak nem tudsz.

Bárhol is tartasz, arra hívlak, ne állj itt meg! Válaszolj magadnak néhány kérdésre:

• Mikor szoktál rá a cigarettázásra, hány éves korodban?

• Miért szoktál rá, mi motivált?

• Hogyan vált szenvedélyeddé a dohányzás?

• Milyen hatása volt kezdetben, és milyen hatással van ma a te életedre, az egészségedre?

• Milyen nehézségeid adódtak emiatt életed folyamán?

• Hogyan próbálkoztál leszokni, abbahagyni a dohányzást?

 Velünk együtt téged is bátoríthat az a tény, hogy személyesen ismerünk olyanokat, akiknek  már sikerült megszabadulni. Az ő tapasztalataikból osztunk meg veled néhányat a következő részben. Egy biztos: helyetted senki sem dönthet.

Ha úgy érzed, nehezen tudod megtenni ezt a lépést, fordulj lelkipásztorhoz, krisztusi közösségben hiteles életet élő testvérekhez, akik segítségedre lehetnek, hogy eredményesebb legyen a küzdelmed.

„Mert Istennél semmi sem lehetetlen.” (Mt 19,26) Engedd, hogy ezek a szavak téged is bátorítsanak! Jézus azért jött el közénk, hogy benned is cselekedjen, és ahol saját erődből nem megy a változás, ott Ő alakítson át téged érzéseidben, vágyaidban, akaratodban és cselekedeteidben.

Tanúságtételek

Az első „szimpla kárpáci”

Még mindig érzem a budi szagát, ami mögött 13 évesen elszívtam az első cigarettámat, amely egy „szimpla kárpáci” volt. Egyáltalán nem esett jól, de az igen, hogy végre én is vagyok valaki, mert már cigiztem. Később a nagyobb fiúktól, akik tudtam, hogy nem utasítanak el, rendszeresen kértem a cigarettát. 15 éves korom után a megspórolt vagy lopott pénzemből néha vettem magamnak cigarettát. Persze ezt mindig el kellett rejteni valahová, hogy a szülők ne vegyék észre.

A cigarettára való rászokás után következett az italozás, meg minden más, ami csak belefért. 17 éves koromra rendszeres és szenvedélyes cigarettázó lettem. Már nem én irányítottam a szenvedélyemet, hanem a szenvedélyem irányított engem. Egyszer egy idős bácsi nagy szeretettel megkérdezte tölem: Fiatalember, maga miért cigarettázik? Emlékszem, hogy habogtam és dadogtam, de konkrét választ nem tudtam adni neki. Mindig azt mondtam mindenkinek, hogy én bármikor le tudok róla szokni. Közben már több mint két doboz cigarettát szívtam el naponta. Többször elhatároztam, hogy leszokok róla, és soha többé nem cigarettázom. Sikerült is ez több ízben. Ilyenkor jól esett, hogy dicsértek és vállon veregettek, hogy milyen erős akarattal rendelkezem. Persze valahányszor visszaszoktam, nagy kudarcként és csalódásként éltem meg. Rá kellett jöjjek és magamnak is beismerjem: én sosem szoktam le a cigarettáról, csak szüneteltettem. Le akartam szokni róla, de nem tudtam. Elveszítettem az önbizalmamat, és úgy éreztem, képtelen vagyok leszokni róla.

22 éves koromban átéltem egy mély megtérést az életemben. Megértettem, hogy Jézus Krisztus megváltott minden bűnömből, sőt, még szenvedélyeimből is, amiből nálam akadt elég akkoriban. A bizalmam Jézus iránt arra késztetett, hogy adjam oda neki a cigarettától való függőségemet is, mert Ő ettől is szabaddá tud tenni. Nem ment egyik napról a másikra, de hosszú küzdelem után sikerült újra eldöntenem, hogy nem akarok többet cigarettázni, és hagyom, hogy Jézus ettől is tegyen szabaddá. Azt mondtam neki: Uram, én már bebizonyítottam, hogy képtelen vagyok leszokni a cigarettáról, de hiszem, hogy Te szabaddá tudsz engem tenni ettől a szenvedélyemtől is örökre. Az első pár hónap különösen nehéz volt, de fokozatosan éreztem, hogy valóban szabad vagyok. Több mint 9 éve hoztam meg ezt a döntést, és -hála legyen érte Istennek- azóta nem cigarettáztam. Jobban érzem magam így, cigaretta nélkül, és már nem kell hazudnom magamnak, ha ideges vagyok, hogy el kell szívnom egy cigarettát, hogy megnyugodjak. 

Valójában a cigarettának semmi pozitív hatása nem volt rám nézve, de káros annál több. Az ellenség azért jött, hogy öljön és pusztítson. A cigarettán keresztül is ezt tette velem és teszi mindenkivel. Ne öld meg magad azáltal, hogy nap mint nap  befüstölöd a testedet, ami valójában a Szentlélek temploma! Én hiszem, hogy számodra is van szabadulás. Bízzál Jézusban és önmagadban is. Meglátod, sikerülni fog.

                                                                                                            D. József

Üres lelkem cigarettafüsttel akartam betölteni

A gyerekkoromban kialakult helytelen Istenkép az ateizmus karmaiba sodort. Önerőmből, arrogánsan, egyedül akartam életem élni. Addig, amíg fizikai erőmből tartott, 33 éves koromig, ez sikerült is. Aztán bekövetkezett a totális csőd. Pszichoszomatikus betegségek, a család felbomlása, anyagi és erkölcsi kár stb. Magam köré húztam egy jó erős falat, hogy senki se tudjon bántani, aminek a következménye a magány és depresszió lett. A szomorúság nálam életmód volt. 40 éven át az üres lelkem cigarettafüsttel akartam betölteni. Ha szenvedtem, rágyújtottam, ha boldog voltam, szintén. Igyekeztem gyorsan enni, hogy legyen időm cigizni.

Aztán 2002-ben hallottam egy tanúságtételt, ami nagyon megérintett, és felfedeztette velem azt, hogy miért is cigizem. A dohányfüst helyettesítette a hitet, Istent, a szeretetet. Mostmár nem dohányzom két éve. Jézus szabaddá tett, nem vagyok szolga. Már az életem nem a dohányzástól függ, hanem Jézustól.

Bátorítalak, próbáld ki te is a hit erejét. Tárd fel Jézus segítségével a dohányzás okát, körülményeit, és megtalálod az igazi örömet itt a földön.

                                                                                    B. Mária

 Isten nyújtja kezét

15 éves lehettem, amikor egy számomra „komoly, 25 éves, egygyerekes családanya”, aki albérletben lakott nálunk, felhívta a figyelmemet, hogy túl dundi vagyok. Ajánlott is egy „jó módszert” a fogyáshoz, mégpedig a cigarettázást. Ő csontsovány volt, és elhitette velem, hogy mindezt a cigaretta okozza. Rögtön meg is kínált egy szimpla Carpaţi-val.

Szüleim is cigarettáztak, így hát még könnyebben ment a dolog, mert nem érezték a bagó szagot, és szükség esetén cigire is szert tehettem. Nagyon hamar és könnyen rászoktam, és nikotinfüggővé váltam. A testalkatomon persze ez nem változtatott. Kb. 30-32 éves lehettem, amikor először eszembe jutott, hogy jó lenne ezt abbahagyni, de nem tettem semmit ennek érdekében. Férjem is dohányzott, így hát szívtuk. Teltek az évek, egyre több betegségem lett, és 40 évesen megint felocsúdtam, hogy jó lenne abbahagyni. Próbalkoztam is kétszer, de 2-3 hónap után újra cigizni kezdtem.

2003-ban részt vettem egy lelkigyakorlat jellegű szemináriumon, és akkor határoztam el, hogy újból megpróbálok lemondani a dohányzásról, de mostmár Isten segítségével. Első hetekben szenvedtem, elvonási tüneteket észleltem, de Isten segítségével könnyebben meg tudtam állni, hogy ne gyújtsak rá. A Szűzanya közbenjárását is kértem, és imádkoztam a rózsafüzért.

27 évi dohányzás után, most már 2 éve elmúlt, hogy nem cigizek, és Isten megadta azt a kegyelmet, hogy úgy érzem, mintha soha nem is cigiztem volna. Megnőtt a fizikai és szellemi munkabírásom, kitisztult a hangom, már nem sípol a légcsövem és a tüdőm. Nagy örömem az, hogy barátaim közül már nagyon sokan lemondtak a cigiről. Úgy gondolták ha én, a nagy cigis, le tudtam mondani, akkor nekik is kell sikerüljön. Először a „módszerre” tanítottam meg, ami nem más, mint feltétel nélkül Istenre bízni magunkat, és átadni a cigarettát vagy bármely függőséget.

Mindenkit, akinek káros szenvedélyei vannak, arra bátorítok, hogy tegye meg az első lépést, és Isten rögtön utána nyújtja kezét, és kiemeli a függőségből. Ehhez nincs szükség egyébre, mint hitre és kitartásra.

                                 S. Tünde

Friss levegővel ajándékozott meg

A dohányzás már igen hamar belopózott az életembe. Elemi iskolás koromban a kíváncsiság késztetett arra, hogy kipróbáljam, milyen érzés az eldobott cigarettavégeket szívni. Később már nem csak csoportosan, hanem egyedül is próbálkoztam a szűrő nélküli cigaretták szívásával. Bár ekkor csak alkalmanként történt mindez, lassan odavezetett, hogy 14 éves koromra már előkészítette az utat a rendszeresebb dohányzáshoz.

16 évesen naponta átlagban fél csomag cigarettát szívtam el, de előfordult az is, hogy a duplája sem volt elég. Úgy gondoltam, hogy a cigarettázás segít beilleszkedni a kortárs csoportokba, hogy ez egy felnőtt dolog, érdekes és feszültségcsökkentő. Lassan azon vettem észre magam, hogy az iskolai szüneteket a cigarettázás miatt várom, és képes vagyok még a magaviseleti jegyemet is többszörösen kockáztatni egy szál cigarettáért. Nem volt kétséges számomra, hogy valamilyen szinten függök a cigarettától, de láttam, hogy baráti körömben vannak még nálam is rosszabb helyzetben lévők. Ekkor elhatározásaimra támaszkodva többször is fogadásokba kezdtem, hogy ki bírja tovább dohányzás nélkül. Én voltam köztük az, aki a legtöbbet kibírta, de pár hét után ismét újrakezdtem. Ilyenkor éreztem a különbséget a spoortteljesítményemben és közérzetemben is. Tudtam, hogy jobb volt nélküle, de egyszerűen semmi olyan okot nem láttam, ami a dohányzás végérvényes elhagyására indított volna.

Lévén, hogy titokban voltam dohányzó, állandóan rejtegetnem kellett cigarettás kellékeimet, gondolkodnom azon, hogy vajon mit tudnak rólam, és mi lesz a következménye, ha szüleim gyanút fognak. Sok fölösleges izgalmat okoztam magamnak ezekkel, és sok pénzt költöttem a szenvedélyemre (7 év dohányzás alatt kb. egy használt, tizenéves Dacia személygépkocsi árát). Gyakran éreztem légzési problémákat, nehezen jutottam levegőhöz. Ez súlyosbította az évente előjövő hörghurutomat.

Egyetemista éveim alatt a dohányzástól való függőségem méginkább elmélyült. Az étkezések, óralátogatások és reggelig tartó tanulások cigaretta nélkül elképzelhetetlenek voltak. A cigarettát úgy használtam, mint a tanulást motiváló eszközt, vagy mint nyugtatót és unaloműzőt. Évente többször próbálkoztam a letételével, de örömömben, bánatomban, vagy éppen közömbösségemben újra csak kézbe vettem. Sem saját, vagy mások egészségének rombolása, sem spirituális vagy logikai érvek nem győztek meg abban, hogy nélküle is élhetek. Vallásos körökben tolakodónak éreztem azok közeledését, akik meggyőzni szerettek volna e szer fölöslegességéről, így az ilyen embereket távol tartottam magamtól. Én hittem Istenben, de életemnek ezen területét nem feltétlenül tartottam olyannak, amely akadályozna a Hozzá való közeledésben.

2001 nyarán elmentem egy lelkigyakorlatra. Nem volt feltett szándékom a szenvedélyemről gondolkodni, vele foglalkozni. Itt azonban alakalmam nyílt észrevenni, hogy hiányosak az én döntéseim, és a Jézussal való találkozásomban mekkora akadályt jelent az, hogy nem tehetek mindent az Ő nevében. A Krisztussal való újabb találkozás és mélyebb elköteleződés vágyat indított a szívemben, hogy átadjam Neki ezt a függőségemet. Éreztem, hogy már nem lemondani akarok, hiszen annyiszor elbuktam ebben a próbálkozásban, hanem odaadni Neki, hogy még nyitottabb lehessek felé.

Az Úr szeretetét megtapasztalhattam testvéreim által, akik imádságaikkal velem együtt és engem támogatva kérték Jézust az én szabadulásomért. Elfogadtam az igéretet, és valóban szabadságot nyertem Jézus Krisztustól a cigarettázás rabságából. Hét év dohányzás után erőlködés nélkül adtam oda ezt a terhet, és az elmúlt négy évben az Ő oltalma kísért végig mindenhol, és óvott meg attól, hogy akár még egy kóstolás erejéig se próbálgassam a cigarettázást. Nem csak a dohányzás terhétől szabadított meg, hanem elvette a cigarettázás kívánásának, kipróbálásának érzését, gondolatait is, és megerősített abban, hogy az Ő nevében valóban győztes vagyok a szenvedélyem felett, még akkor is, ha környezetem csábítani próbál. Azóta jobban érzem magam úgy fizikailag, mint lelkileg.

Most már saját tapasztalatomból is tudom, hogy Jézus életem minden területén működni tud. Ahogy engem megszabadított a cigarettázástól, úgy mindenkit szabaddá tud tenni. Bízz benne te is! Add át azt Neki, hogy örülni tudj mindannak, amit helyette kapsz tőle, és ami az életedben bőséges termést hoz a te boldogításodra és az Ő dicsőségére. Ha kész vagy az életet választani a cigaretta helyett, akkor fordulj hozzá, ne félj, Ő már régen vár rád, és elődbe siet, hogy a magányos vívódások helyett közösen járjatok az élet felé vezető úton.

                                                                                              P. J. Szabolcs

Mit jelent szabadnak lenni?

Mindig szabadon vágytam élni, olyan szabadon, hogy ha bármely percen kiragadnának adott életkörülményeim közül, és lepottyantanának akár egy lakatlan szigeten, vagy netán börtönben, szóval bármilyen mostoha körülmények közé, ne szenvedjek semminek a hiányától, ne hiányozzanak tárgyak, melyek kényelmet nyújtanak és hozzátartoznak mindennapi életemhez. A gondolat foglalkoztatott, de rettenetesen megkötözött ember voltam. Keményen dohányoztam, az alkoholt sem vetettem meg, kávéztam, festettem magam, szerettem jókat enni stb. Észre sem vettem, mikor kerültem függő viszonyba a dolgokkal, de egy szép napon rádöbbentem, hogy  a tárgyak uralkodnak fölöttem, és nem rendeltetésüknek megfelelően használom őket. Rabságban tartottak, nem tudtam elengedni őket.

A cigarettázásra 17 évesen szoktam rá osztálytársaim hatására. Azok az emberek, akik közel álltak hozzám, mind dohányoztak, szünetekben az illemhelyen, a padláson rejtőzködtek, míg én elárvultan tébláboltam nem lelve helyem. Végül úgy döntöttem, nem hagyhatom, hogy kizárjanak maguk közül, a dohányosok voltak a menők, a “valakik”, közéjük kellett tartoznom. Így lassanként, mondhatom módszeresen erőszakolva önmagam, elkezdtem cigarettázni. Nagy kínlódások, fuldoklások és hányások közepette végre le is tudtam szívni a füstöt. Amilyen nehezen szoktattam rá magam a dohányzásra, épp annyira nehezen ment a leszokás később. Merthogy többször is megpróbáltam, volt rá példa, hogy öt hónapig elhagytam, de őrülten kívántam, folyt a nyálam, ha megéreztem az illatát, álmomban dohányoztam, és ideges, házsártos voltam,  mi több, depresszióba is süppedtem.

A cigaretta végigkísérte életem nagy részét, 44 éves koromig szívtam, azaz összesen valami 25 évig. Csupán akkor mondtam le róla, amikor áldott állapotba kerültem, egészen a szoptatási idő végéig mellőztem, mert a gyermekem iránti felelősség nagyobb volt bennem, mint mindenféle szenvedély. Sokat dohányoztam, nehezen bírtam egy órás szünetet tartani két cigaretta elszívása között, gyorsan, mohón szívtam, mint aki fél, hogy nem jut elég ideje a dohányzásra, szinte rágtam a cigarettát, egyiket a másik után. Sokszor nem tudtam már bizonyos feladataimat elvégezni, mert dohányoznom kellett, előadásokon mindig a szüneteken járt az eszem, hogy már végre rágyújthassak. Ha netán elfogyott a cigarettám, képes voltam akár éjszaka is elrohanni a világ végére egy szálért. Emlékszem, 2003 szilveszterén beejtettem a doboz cigarettámat a fürdőkádba. Elborult előttem a világ. Mint akinek nincs ki mind a négy kereke, úgy viharzottam el cigarettát keríteni. A húgom csak nézett döbbenten, és nem értette, mitől van ez az én nagy felindulásom.

2004 februárjában részt vettem egy lelkigyakorlaton. Ettől számítom újjászületésem. Átalakulásom fokozatosan történt, minden nap egy lépéssel közelebb kerültem az Úrhoz, míg egészen befogadtam. Megértettem, mit jelent átadni életemet az Úrnak, és rábízni minden gondomat, nehézségemet, örömömet. Azt is megtapasztaltam, hogy a közösségben, ahova járni kezdtem, nagyon sok olyan ember van, aki lemondott káros szenvedélyeiről. Azt is megértettem, nem önerejükből tették ezt, hanem Isten segítségével. Megkértem a testvéreket, imádkozzanak értem is, hogy megszabadulhassak a dohányzástól. Az ima hatásos volt, az Úr megszabadított. Véglegesen letettem a cigarettát. Mostmár tudom és vallom, ha valóban akarjuk, és kiüresített szívvel, egyszerűen odaállva az Úr elé kérjük Őt, megadja azt, amit kérünk, és olyan szabadságot ad, mely emberi ésszel felfoghatatlan. Fokozatosan megszabadultam más káros szenvedélyektől is, rossz szokásoktól, beidegződésektől, melyek rabságba süllyesztettek. Még vannak koloncaim, melyeket az Úr lábai elé kell raknom, de állítom, a legnagyobb győzelem önmagunk legyőzése, és a legnagyobb  szabadság a szenvedélyektől való mentesség.

                                                           K. Katalin-Mária

Amennyiben sikerült meghoznod a döntést, hogy lemondasz a cigarettáról, és befogadod Isten egyszülött fiának, Jézus Krisztusnak a szabadítását, imádkozd velünk:

Úr Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy értem meghaltál, és feltámadásoddal elhoztad nekem a szabadulást minden függőségemtől, a teljes gyógyulást minden betegségemből. Kinyitom életem kapuját, és befogadlak Téged mint egyetlen uramat, egyetlen megváltómat. Felhagyok a kísérletezéssel, hogy magamat boldoggá tegyem. Átadom neked a cigaretta függőségemet, az ezzel kapcsolatos érzéseimet, vágyaimat. Alárendelem neked, Jézus Krisztus, akaratomat és cselekedeteimet. Hagyom, hogy Te tegyél szabaddá a cigarettától és minden más függőségemtől. Hitben megköszönöm és hálát adok neked az én szabadulásomért, gyógyulásomért.

Ámen.

Imádkozunk érted,

hogy ki tudj tartani döntésed által

a gyógyulás folyamatában.

D.  Józsi

FŐOLDAL